Az úgy volt, hogy az Úristen megálmodta egy szép napon a kórusunkat. Úgy gondolta, hogy a korálokon, a szép egyházi énekeken, a lassú muzsikákon túl - amiket általában hallani a templomainkban - annyi mindent lehet elmondani örömmel, dinamizmussal, ritmussal, felszabadultsággal a zene nyelvén az Örömhírről, Jézusról, a kereszténységről. Ezért szükség van egy énekkarra - egy GOSPEL kórusra - akik ezen a nyelven tolmácsolják Isten szeretetét. És adott hozzá embert, adott hozzá elhívást, adott hozzá áldást, minden napra erőt. Ezért vagyunk mi.

Nem csak kórus vagyunk, közösség is, annak minden örömével és nyűgével együtt. A szolgálat mellé adott egy csomó örömöt, élményt, tapasztalást is. Olyanok vagyunk, mint az élet maga. Tele vagyunk szabadsággal, pörgéssel, változással, nehézségekkel, olykor meg nem értéssel, fásultsággal, szorongással, de mindig van ami tovább visz, van elfogadás, megbocsátás, nevetés, és mindezeket áthatja Isten szeretete, ajándékai és a zene, zene, zene.

Hálát adunk Urunknak, hogy tart még az áldás!