Szeretettel köszöntjük gyülekezeteink honlapján!
"Az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele." (1Tim 4,4)
Jézus feltámadása után negyven napig jelent meg tanítványainak, és beszélt nekik Isten országáról. Meghagyta számukra:
- "Menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, tanítva nékik, hogy tartsák meg mindazt, amit parancsoltam néktek, és én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig!" (Mt. 28:19-20)
Csak az Írások ismeretével és a Sz
entlélek segítségével indíthatta
útjukra az apostolokat.
Várniuk kellett Jeruzsálemben, míg a Szentlélek keresztségében nem részesülnek.
- "Erőt vesztek, miután eljön a Szentlélek reátok, és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint egész Júdeában és Samáriában, és a föld végső határáig" - szóltak Jézus szavai tanítványaihoz. A Szentlélek keresztsége pünkösdkor megtörtént.
"És mikor ezeket mondta, látták, hogy felemelkedett, és felhő takarta el szemeik elől. És amint a szemeiket az égre szegezték, íme két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak:
- Galileai férfiak, miért álltok az égre tekintve? Ő Jézus, aki felvétetett mellőletek a mennybe, és úgy jön el, ahogy láttátok felmenni oda.
Akkor visszatértek az Olajfák hegyéről, mely Jeruzsálem mellett van" (Csel. 1:8-12). Az apostoloknak először ebben a városban kell munkálkodniuk, Jézus gyilkosainál. Az ellenségszerető Isten üldözőiért is felelősséget érez, és lehetőséget kínál a megváltozáshoz. Sokan titokban elfogadták Krisztust. Számukra megerősítés kell, hogy nyíltan is követőivé válhassanak. A munkának azonban a föld "széléig" kell tartania. Ez mind a mai napig nem történt meg. Még mindig számtalan olyan része van a világnak, ahol az igazi Krisztus-ismeretnek nyoma sincs. Ne csak az őserdők dzsungelére gondoljunk, hanem saját otthonunkra, családunkra, szomszédainkra és így tovább. Van mit pótolniuk a Krisztust követőknek!
Boldog volt a sereg, Uram, amely a mennyég
kárpitja közé felszállni láthatott;
de annak még nagyobb öröm ringatja lelkét,
kinek a hit szeme már itt megmutatott.
(Jean de la Ceppéde: Boldog volt a sereg, részlet






